VERSEK, PRÓZA:

 

Nagy László: Kemény számat angyal zabolázza


Kemény számat angyal zabolázza,
torkom sajog a Somló borára,
lógó hajam szomorúfüz ága,
rossz bakancsom kavicsokat ríkat,
lázasodva nézek a világba,
sárga rétre, hol isten bólingat.
 

Homloka alatt a bazalthegynek,
izzanak a szőlők, édesednek,
a forró must jó lesz a szivemnek,
akkor jön el az én forradalmam,
varjak hadat hiába üzennek,
deres füvek lángolnak alattam.

 

Babits Mihály: Szüret előtt


Sötétzöld színű és tömött a tő,
egy-egy vörös levéllel néha tarka;
édesen lankad, érve csüggedő,
kékes fürtjével a nemes kadarka.
 
Oly mézes-forró s drágán töppedő,
mint szenvedélyes szerető vad ajka; ?
s várakozásban ég a hegytető,
s mosolyog a Nap, a lángtejü dajka.
 
Várakozásban ég a hegytető,
benn a présházban locsolják a kádat ?
ó méla napfény, lankadt dajkaság!
 
Méla Halál, te nagy Szüretelő,
jöjj, hozd a kést, puttonnyal kösd a hátad,
és halkan nyisd a Pince ajtaját!

 

Ady Endre: Szüret

(részlet)


A lombhulláskor vigaszunkra
Eljön a víg szüret megint,
Lesz már, ami fölmelegítsen,
Ha kissé hűsebb szél legyint.
A szőlőskertek vígan vannak,
Aki most búsul, mind bohó,
Egy jelszavunk legyen szüretkor:
A dáridó, a dáridó.

 

Petőfi Sándor: Az apostol

(részlet)

A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,
Amíg megérik? ez belékerűl
Évezredek vagy tán évmiljomokba,
De bizonyára meg fog érni egykor,
És azután az emberek belőle
Világvégéig lakomázni fognak.
A szőlő a napsugaraktul érik;
Mig édes lett, hány napsugár
Lehelte rája élte melegét,
Hány százezer, hány miljom napsugár?... 

Oldalmenü
Naptár
Diavetítő