ANEKDOTÁK, SZÓLÁS-MONDÁSOK:

 

Szerettel Köszöntjük az érdeklődőket! A SOMLÓ heggyel, a borral, a pálinkával, a borospincével  kapcsolatos érdekes anekdotákat, mondákat, tájszavakat szeretnénk közkinccsé tenni. Máris néhány: Dr. Halla László

 

Dr. Németh József: SOMLÓ könyvében 1938-ban írta:

 

Túrista társaság kapaszkodott fel a hegyre. Egy szembejövő embert megkérnek, hogy mutogassa meg a nevezetességeket. -Látják lent azt a nagy fehér pincét?-Látjuk.-Hát attól jobbra azt a nagy diófát? -Hol van? Ja igen! Látjuk.- Hát attól egy kicsit hátrább azt a zsuppos pincét? -Megvan!-izgul a társaság.-Hát ott láttam meg előszőr Istenben bóldogult-anyjukomat...

Gárdonyi Géza- akkor élő kortársak szerint -egy borszörcsöki gazdáról mintázta meg Göre Gábor úramat. Ezt a gazdát egyszer eltiltotta az orvos a borivástól. - Hagyjon fel a mértéktelen ivással. Ha kedves az élete, a bornak még a színét sem szabad látnia. Az orvos pár nap mulva rajtacsípte a beteget, amint épen a kulacs nyakát ölelgette. - Hát mit mondtam a múltkor? - Hát iszen azért is öntöttem a kulacsba.

Pajtás! - mondta egyszer Tóth Kálmán Lisznyai Kálmánnak. - ne idd azt a a somlait: csinált bor az! - Bánom is én, ha jau!-felelte bölcsen.

Pázmándon volt plébános Horváth Endre, az Árpád c. éposz szerzője. Végrendeletének első bekezdése így szólt: " A győri karmelitáknak hagyok ötven forintot egy hordó somlai borra, hogyha böcsületes ember lesz a vendégük, adjanak neki abból, mert a mostani boruk igen rossz..."

Panaszkodott az oroszi ember, hogy erőtlen, és a lábai is alig bírják már. - Igyék néha egy.egy pohár somlait, attól megerősödik. - ajánlja valaki. -Jaj,- válaszol a nyolcvan felé járó ember- hisz már ma is megittam vagy egy literre valót, mégis alig, hogy vagyok.

Van a várban egy hetven méter mély kút. Ennek a közelében van egy pince, tele elásott pénzzel, drágakővel, ezüsttel, arannyal és egyéb drágasággal. A pince ajtaja minden hetedik év hetedik hónapjának hetedik napján déli 12 órakor megnyílik. Ilyenkor az ajtóban egy fehérszakálú öregember vigyáz, nehogy méltatlanok hozzanak a kincsből. Ha olyan megy arra felé, akinek az öreg hosszúszárú pipájával int, az bemehet és kincsekkel megtömheti zsebeit. Így pár pillanat alatt meggazdagodva szabadon kihozhatja zsebeiben a rengeteg  kincset. Ha azonban az öregember a hosszú pipaszárával megfenyegeti az arra menőt, akkor nehogy bemenjen az illető, mert ilyenkor haragszik és kevés ideig hagyja nyitva az ajtót. Ha valaki ilyenkor merészkedik a pincébe, az öreg rázárja az ajtót, mert megkésik a visszajövetellel.

Kincseket - miután a falu egyik családja tényleg talált elásott pénzeket - egy ideig sokan kerestek, mindaddig, amíg rá nem jöttek arra, hogy a kincskeresőket pásztorfiúk esetenként megtréfálták: tüzet gyújtottak és a fellobogó lángot kalapjukkal befedték.

Egy paraszt lassanként szántott szomszédja földjéből 1-1 barázdát, míg végre elmozdította a határkövet. halála után nem volt nyugalma, hanem minduntalan éjfélkor cipelni kellett a határkövet, és felsóhajtott: "Jaj, de nehéz!" Egyszer megkárosított szomszédjával találkozott. Amikor ez meghallotta a sóhajtást, odaszólt neki: "Tedd le oda, ahonnan elvetted, akkor nem lesz nehéz!" - Azóta eltűnt és a kő ismét a régi határban feküdt.

A solymok fiait - úgymond a rege - egy kötélen leereszkedett vakmerő szőlősgazda kiszedte, melyért, mint a hegynek nagy kárt tevő ember, szőlőjéből kibecsültetett. A hegyet ugyancsak őrködve lakott hollósereg egy délután nagy lármával, Somogy felé tartván, többé nem láttatik. Akármit tartson a rege, mindegy: és 1847-ben, több hiteles vendégemmel a nagyobb fajú hollókat, s hegy fölött párostul kóvályogni , s tulajdon hangjukon kluttyogni hallottam és láttam. A sólyom helyett pedig ugyanazon évben kisebb fajú karvalyokat a hegy körül nyílsebességgel el-elvillanni többízben tapasztaltam. És ezeknek tulajdonítom, hogy a Somló hegyen kártékony madárnak híre sincs-írja Cseresnyés Sándor könyvében.

A somlai vár romjai is foglalkoztatják a nép képzeletét. A vár utolsó ura Bakács Elek volt, aki hosszú távollét után hazajött, s feleségét hűtlenségen érte. Miután megölte kedvesével együtt, lovával a mélységbe ugrott, s ott lelte halálát. E mondában természetesen Kisfaludy Sándor románcára ismerünk, s egyúttal azzal az érdekes jelenséggel találkozunk, hogy a költő alkotta mondát a nép átvette, s bizonyos tekintetben át is formálta, de nem a romantikától átszőtt módon, mint a költő azt megalkotta.

A törökök (a Doba melletti "töröksáncok" tulajdonképpen őskori leletek helyei) egy alkalommal huzamosabb ideig ostromolták  a várat, s elhatározták, hogy védőit kiéheztetik. Egy ideig a Tüskevár felé vezető algúton - mely most be van temetve- szállították az élelmiszereket, de a törökök észrevették, s útját állták. Az ínség nőttön- nőtt, akkor a maradék lisztből óriási perecet sütöttek, s ezt az egyetlen ökör szarvára erősítették, s így az ökröt az elleneség közé hajtották. Amikor a törökök látták, hogy még ilyen tréfára is jut liszt, hiábavalónak vélték az ostromot, s elvonultak.

A vár aljában találjuk a Kinizsi sziklát, egy behorpadt nagy követ (bazaltszikla), melyen Kinizsi - állítólag - megpihent, s a vezér szörnyű súlya alatt behorpadt.

A hegyvidéken, s kivált Vásárhelyen elterjedt rege szerint a szőlő és gyümölcs őrzését a seregélyek és a Róka-hegy bozontos tetején látható rigók ellen, a parittyázó-durrogtató, kelepelő, lövöldöző pásztorok helyett, a természet a délnyugati (Jenői) rész szikláiban fészkelt pár sólyomra, s a dobai oldalszikláiban lakott hollókra bízta. Ezek a hagyomány szerint még 1840-ben - többek állítása szerint - megvoltak, s a sólymok a hegyet hajnalonként villámsebességgel kerülgették. (Ölyvek, kékvércsék, vörösvércsék jelenleg is vannak.) /Megj. A Halla pince a Somló, Róka hegy oldalában fekszik. Rókát, fácánt, nyulat, néha ölyvet, őzet most is lálni. HL./ 

 

Laczkó Dezső, a világhírű régész egy alkalommal megbetegedett. Az orvos nagyon keserű orvosságot rendelt neki. Zsigmond János (a közismert "János bácsi") rendtársa, méltatlankodva mondta: - Ugy-e- megmondtam, hogy az én orvosomhoz menj. Az majd egy kis letykót rendelt volna. Pár éve már bennem is csak a somlai tartja a lelket...

 

                                     SOMLÓI ÉTELEK:

SZÜRETI KALÁCS: A szüreti kalács készítését úgy kezdjük, hogy az élesztőt felfuttatjuk langyos, cukros tejben, és az előkészített lisztet a tejjel lágyra megdagasztjuk. Már a lisztbe tettük a sót, cukrot, zsírt, a tojást, majd jól kidolgozva langyos helyre tesszük, kelni hagyjuk. Amikor megkelt a tészta, kis cipót formálunk, kinyújtjuk. A kinyújtott tésztára egyenletesen tesszük a tölteléket. A töltelék lehet mák, vagy dió, melyet a ledarálás után citromhéjjal, vagy lével ízesítünk. A megtöltött tésztát fölcsavarjuk és jól kizsírozott tepsibe rakva még pihenni, illetve kelni tesszük. Fél óra pihentetés után sütjük meg jó meleg sütőben. Sütés után letakarva hagyjuk kihülni. A másnapi szüreten a gulyással együtt jó alapot képez a finom furmint vagy hárslevelű bornak.

SOMLÓI RAKOTTAS: Mifelénk laktató vacsorát készítettek az asszonyok, melyet somlói rakottasnak hívnak. Előkészítem a hozzávalókat: burgonyát, gombát, vöröshagymát, fűszereket, tejfölt, tojást, liszetet, sajtot, füstölt szalonnát, zsírt. A burgonyát megfőzöm, héjától megtisztítom. Egy közepes nagyságú tepsit jól kizsírozok. Beleterítem a karikákra szelt burgonyát, nem vastagon, épphogy az alját ellepje.. Megsózom és erre terítem a gombából készült pörköltet. A pörkölthöz vöröshagymát, két gereszd fokhagymát, paprikát, borsot, petrezsejmet, citromfüvet használok. Ha van paradicsom és paprika akkor két darabot szelek bele. A burgonyára terített gombapörköltre öntöm a sűrű palacsintatészta-masszát. A palacsinta tésztát egy pohár tejfölből, 4-5 darab tojásból, lisztből, 10 dkg. sajtból, sóból készítem. A füstölt szalonnából töpörtyűt sütök, és a rakottas tetejére öntöm a zsírjával együtt. Körülbelül fél óráig sütöm, mire a tojásos felső réteg megfelelően átsül. Tepsistől tálaljuk. Tetejét megszórjuk piros paprikával, vágott petrezselyemmel, snidlinggel. Fejes salátával nagyon laktató vacsora, amely mellé nem hiányozhat a fehér somlói bor.

SZÜRETEK ÉTELE: a birkagulyás: A somlói szüretek étele a birkagulyás volt. A birkahúst faggyújától megtisztítva apró kockákra vágták és leforrázták. Sok vöröshagymát dinszteltek bő zsíron, majd piros paprikát szórtak a megdinsztelt hagymára, vízzel feleresztették és beletették a húst. Általában nyílt tűzön, bográcsban főzték. Az 50 literes bográcsba (üstbe) annyit tettek, hogy a gyerekekre fél, felnőttekre egy liter vízet számítottak. Ízesítésül erős paprikát, sárga répát, zöldséget, magyar borsot,köményt raktak bele. Amikorra a hús megpuhult, hosszúra vágott burgonyával dúsították. Némelyik pincénél galuskát is tettek a bográcsba. Ha a burgonya puhulni kezdett, két deci juhfark bort (jó a rizling is) öntöttek bele. Az óbor nemes ízt adott a birkagulyásnak. Forrón tálalták, és aznap sütött kenyeret vágtak melléje. A birkagulyás után óbort ittak, és nehezen álltak fel a szüret folytatására az emberek. ( A birkapörköltet is hasonlóan készítették, csak rövid lével sárgarépa, zöldség nélkül. A megfonnyasztott hagyma feleresztése is más volt, fele víz és fele bor.)

                  

 

                                                                   

SZÓLÁS-MONDÁSOK, KÖZMONDÁSOK: Nem mernök állítani, hogy az itt közöltek Somlón nyerték eredetüket. De tény, hogy borvásárkor, szüretkor, szüretelés alkalmával gyakran elhangzanak a somlói pincékben.

 

Borból is csak a régi a jó.

Bort sem látott, mégis részeg.

Cigányútra ment.

Hányan lesztek?! (verekedésre készülnek).

Iszik, mint a kefekötő.

Kutya kedvem van!

Majd megtaláljuk a kerékcsapást.

Mikor ittuk meg a pertu poharat?

Ne menj a napra, mert megcsúnyúlsz.

Nem kell a békát a tóba ugratni.

Nem kényszer a palacsinta evés (disznótor).

Olyan prédikációt csapott, mint a pap.

Szegény az ördög, mert nincs lelke.

Talán azt gondolod, hogy minden nap karácsony van?

Te cukorbaba! (aki az esőtől fél).

Úgy megy bele, mint Ladányba a ménkő!

 Ha fénylik a Vince, tele lesz a pince.

                                                     Szállóbeszédek:

Amikor a tömény szeszt sohasem ivó, öreg szőlősgazda az első alkalommal orvoshoz fordul, bátortalanul mondja: "Doktor úr, az utóbbi időben össze-vissza kalimpál a szívem, vizsgáljon meg." Azt mondja a doktor: "Nincs a maga szívének semmi baja, amíg maga él, addig kiszolgálja."

Az öregember panaszkodik az orvosnál, hogy fullad, rosszul érzi magát. Azt mondja az orvos: "Jóska bácsi, írok fel egy kis vízhajtót!" Nagyot néz az öreg: "Ugyan már, minek nekem a vízhajtó, mikor én mindig csak bort iszom!?"

Éjjel nagy eső volt, ezért a summás másnap nem jelent meg a szőlőben. Amikor legközelebb a vincellér elé állt, a vincellér emígyen dorgálta: "Édes fiam eső után menj ki a vasútra! Ha a sínek között nem áll a víz, akkor a Somlón lehet találni munkát."

A zsugori gazda, azt beszélik, a hegyről csak kis üveg bort vitt haza, és felnőtt fiai száját a borba mártott lúdtollal ecsetelte.

Azt tartják a vásárhelyi emberek: "Csak az az ember iszik sört, aki lusta vízet húzni."

Este szürkületkor az egyik gazda pincéjében tartózkodott a hegypásztor. A gazda mondja neki, hogy menjen ki, mert gyanúsat észlelt, lopják a szőlőt. A hegypásztor nem mert kimenni, ezért az ablakból puskával kilőtt és azt mondta, hogy menj te, te nem félsz!

Somlón a rizling vezet, mert annak borát kóstolgatni élvezet.

A szigorú apa a fia kezébe, első alkalommal csak 34 éves korában adta a pincék legkényesebb eszközét- a hébért.

A leleményes legények - apjuk tudta nélkül - csak álkulccsal juthattak a pincébe.

Dicsekszik a boros gazda: "Az én hordóim belsejét nem érintheti víz, mert rontja a bor minőségét!" Megkérdik tőle: Akkor mivel mossa a seprőtől szennyezett hordót? Azt válaszolta a dicsekvő gazda: "Természetesen aljaborral, amit a leüllepedett seprőről szívok le!"

Azt mondja az öreg szölösgazda szórakozni induló fiának: Fiam, a kocsmában fröccsöt sosem igyál, mert a kocsmáros a bort úgyis vízezi!

A vincellér naponta néhány pohárral többet adott az első kapásnak. Ezért napközben joggal és bátran szólt a bizalmi kapásnak: Húzd meg az elejét, mert lóg a hátulja!

Cseresznye szedéskor a vincellér a fa alól bíztatta a szedőket: Ha nem értettek a szóból, akkor gyakran bíztatta őket a fütyülésre.

Miért voltál annyi ideig a hegyen apja? Mert nem engedett az Elvíra! (Régi szőlőfajta.)

Akinek a szőlője oltás, az évről évre veheti a sok pótlást. De akinek a szőlője noha, terem is annak sok bora!

A vásárhelyiekmindig mélyen vallásos emberek voltak. De az 1972. évi jégveréskor, amikor súlyos kárt szenvedtek a szőlők, az egyik gazda tehetetlen haragjában a pléhkrisztust a hegy felé fordította, és dühösen azt mondta: " Na, nézd meg, hogy mit csináltál!"

 

JÓSLÁSOK:

 

Ha este pírja van a napnak, szél lesz.

Ha októberben hó esik, enyhe tél lesz.

Ha ködöl a Somló, eső lesz.

Ha közel és élesen látszik a Somló, eső lesz.

Ha Pál fordul szépen, lesz mindenünk bőven, hogyha pedig köddel, ember vész el döggel. (járvány lesz).

 

TALÁNYOK:

 

Kívül száraz, belül nedves. Mi az? (kulacs.)

Fényes, förtelmes, gyere haza, most köllessz. Mi az? (vasfazék.)

Az apja itkes-bötkös, az anyja idres-fodros,a leánya szépszemű, a veje észtvesztő. Mi az? (szőlőtőke.)

 

TÁJSZAVAK:

 

Biling= szőlőfürt.

Börc= pihenő (a hegy része.)

Csántérfa= amin a hordók állnak.

Csigere= szőlőhéjból préselt, rossz, savanyú bor.

Dísze van a szőlőnek, szépen díszlik= szereti a helyet, jól terem.

Durung= husáng.

Hordócsínja= a donga azon része, amelyik a fenéken túl kiér.

Innya kő= inni kell.

Járkélók= betyárok.

Kenyérkő= szivacsossá vált bazaltdarabok.

Kórészni= a szüretelés alkalmával elmaradt szőlőt összekeresgélni.

Megmuszkol= a kádba szórt szőlőt összezúzza.

Piharc= nincs piharca "piaca" a bornak.

Tróbányi= próbálni.

Vágó, egy vágó= darab szőlőföld, amelyet egyfolytában vágnak, kapálnak, szednek.

Venyicse= venyige.

Vityiló= düledező, régi pince.

Summás= napszámos.

Hébér= lopó (ezzel szívják ki a hordóból a bort)

Seprő= a bor alja, üledéke.

Hegypásztor= hegyőr.

Vincellér= borász.

Noha= ősi, direktérő szőlőfajta.

 

NÉPSZOKÁSOK:

Ismerik a lucázást, a karácsonyi kolompolást, a pásztorolást, regölést(!), a szilveszteri korbácsolást, télkiűzést, háromkirályozást, balázsolást, farsangi tuskóhúzást, stb. Régebben szokásos volt még a kendertiprás, szőrkitevés, halotti tor, gergelyezés, téltemetés, a húsvéti öntözés, stb. Születési alkalmakkor hordják még a "komatálat". Szép szokás a májusfa állítás, és tollfosztás után a "sudri". Október 20-án, Vendel napján községi ünnep van Tüskevárott.

A szőlősgazdák meghívják ismerőseiket, jó barátaikat a Somlóra borkóstolóra. Ilyenkor már rendszerint forrnak a borok, de meg is kell nézni a hordókat, nincs e valamilyen baj velük. Sorra járják a pincéket, megízlelik egymás borát, bizony estére kelve akad közöttük olyan, akit a "Balazsérba visszatart, vagy eldönt a somlai". Mosolyogva mondják az ilyenekre, hogy "Vendel malacai".

Egyik szép szokás a "Szentiványi lobogózás", még a közelmúltban is látható volt a Somló-vidék falvaiban. Szt. István estéjére a legények sok-sok nyírfakérget gyüjtenek össze. Drótra fűzik, esetleg pálcára, meggyújtják, kisebb csoportokba verődve, magasra tartva, körben forgatják. Olyan a Somló vidéke, mintha tűzes, fényes lángkorona koszorúzná. A játék végén átugrálják a lángkoszorúkat, és azt tartják, hogy aki azt a lánglobogót átugrotta, annak nem törik fel aratásban a sarka. Szörcsökön minden gazda igyekszik biztos helyre rakni a nyírfa söprűket, mert különben az eleven falusi gyerekek és legények este elviszik, és meggyújtva szaladgálnak vele a mezőn. Sokszor olyan a mező, mintha száz meg száz fáklyát vinnének erre is, arra is.

Farsang utolsó estéjén szokás a "járkálás". Az asszonyok este utcahosszat járnak a sárban, abban a hiedelemben, hogy amennyire elsárosodnak, olyan hosszú növésű kenderük lesz...A kender fölé tartott tisztesfű-csomót magasba dobálják, ezzel a felkiáltással: "Ekkora legyen a kenderünk!"

Oldalmenü
Naptár
Diavetítő